Ñëó÷àéíûå ñëîâà.

îáñóæäåíèå
disceptatio [onis, f];

ïðîáóæäàòü
suscitare [1] (tacentem

ñîâðåìåííûé
contemporaneus [a, um];

çàêàëåííûé

severus [a, um]; durus [a, um] ; duratus [a, um] ;
+ çàêàëåííûé â áîÿõ vetus bellare;



Âåðíóòüñÿ íàçàä
Ÿíäåêñ.Œåòðèêà © áûñòðî-ñàéò | Íàâåðõ ^